Kati in the Big Wide World

Ich habe grade zwei wirklich sehr schöne Tage auf der Insel der Sonne verbracht. Sie hat ihren Namen alle Ehre getan: Obwohl hier grad Regensaison ist, hatten wir wunderbar leicht bewölktes Wanderwetter, das (ausser einem Regenguss Nachts, den ich nicht mitbekommen habe) bis zu dem Moment ausgehalten hat, als ich auf dem Schiff Richtung Copacabana sass. Besucher der Insel, und auch die Einwohner, mit sämtlicher Verpflegung, Ware und Hab und Gut, müssen zuerst eine ziemlich lange ziemlich steile Inka-treppe bewältigen, um in das Dorf auf dem Südlichen Ende der Insel zu gelangen. Dementsprechend sind die einzigen Fortbewegungsmittel die altbewährten Füsse, und Esel helfen mit den Lasten. Wir sind auch gleich los, querfeld bis zum nördlichsten Ende der Insel, wo eine Labirintenruine mit Wasserquelle als Turistenattraktion mehr oder weniger erfolgreichen Dienst tut. Das wirklich schöne ist die Aussicht, nichts als der riesige dunkelblaue See, und Buchten und in der Ferne Berge... In dem D

Die Eltern von Julia (der Freundin von Marci) haben frisch aus Deutschland richtig gutes Essen mitgebracht! Wow. Und Dominosteine, und Lebkuchenherzen, und heute Vormittag haben wir mit Plätzchenbacken verbracht. Lustig, aber Weihnachtsstimmung habe ich trotzdem nicht. Auch lustig: Ich komm nach Südamerika um ein richtig Gutbürgerliches Deutsche Familienweihnachten mit Kartoffelsalat (Mit eingeflogenen Sauergurken) und Bratwurst zu erleben. Ich glaube, ich will ab jetzt mit den Leuten feiern die ich liebe: meiner Familie... Weihnachtsstress hin oder her. Das Hotel in Copacabana, das schönste in dem ich bisher war. Einzelzimmer mit eigenem Bad, Handtüchern und warmen Wasser! Kostet auch mehr in Dollar als ich bisher in Pesos pro Nacht ausgegeben habe. Aber es ist ja schliesslich Weihnachten da gönnt man sich was! Zelten kann ich nacher wieder wenn ich nicht mehr auf 3800 Metern bin. Ich hoffe Euch gehts allen gut, und ihr habt stressfreie und frohe letzte Weihnachtstage! Alles alles Li

This was probably one of the most turistic things I have visited, but still quite impressing. About 2000 People that live on floating islands near the city of Puno (which otherwise isn´t really worth visiting) The islands are made of nád / Schilf, and everything people use seems to be made of that aswell... kind of nice to look at, but looks like its been all custructed for turists. Ya, by the way, since Cusco I m travelling with my hungarian-german friend, his german girlfriend and her even more german best friend. So if you start noticing traces of bitter, sarcastic or negariv german Irony, just blame them!!

Also, dass ich so richtig in Weihnachststimmung bin, dass kann ich nicht behaupten, aber ich glaub, dass konnte ich die letzten paar Jahre schon nicht behaupten, an den letzten Tagen vor dem grossen Fest. Ja, klar die ganze Sache von wegen Konsum, und Stress und im letzten augenblick Geschenke kaufen und so... das habe ich hier nicht. Aber als ich vor kurzem mein erstes WEihnachtsgeschenk bekokmmen habe, diesen schönen weissen Pullover, da habe ich mir schon überlegt, dass es eigentlich richtig komisch sein wird, nichts zu schenken dieses Jahr. Eigentlich ist schenken doch ne ziemlich gute Sache. Die Weihnachtsgrippe in Südamerika: Ein architektronisches Meisterwerk! Selbst in den normalen Häusern der Familien benötigt die Installation 20 % des Wohnzimmers. In jedem Geschäft, in jeder Bank: Maria, Joseph, Tiere (Lamas und GRIAFFEN, jippie!) und alles was dazugehört. Was aber cool ist, dass Maria Indio-züge und das Jesuskind eine dunkle Haut hat! Hier das Lichtermehr von Tieren die zur

Sziasztok! Még egy pár visszatekintö kép Cusco és környékére. A Bicigliút nagyon nagyon szép volt. Az egész Valle Sagrado tényleg olyan hogy ránézel és tudod hogy miért nevezzték szent völgynek. Ahova kibicigliztünk az nem csak baromi jól néz ki, de egész érdekes: Egy Argrikulturális Experimentacios labor, kb. A különbözö szintek különbözö mikorklimakat modelalnak. Minden szint között kb fél fok külömbség van a hömérségletben. Így tenyéztettk olyan krumplit például ami 3800 m magasságban megnö. No, de verdad, no eran INKApaces.

Itt vagyok Cuscoban még mindig, Daniel legjobb haverjának, Wilhen nek a házában lakom, és tök jó, mert visznek mindnhova és nem érzem magamat annyira turistának! :) Voltunk Cuzco környékén több Inka ruinaban, ezeken a képeken pont a Pisaq ruinát másztuk meg, ami elég durva volt... elözö nap kb 6 órát bicigliztem Daniel, Wilhen és még egy haverjával... és mind elég durva extrém biciglisták, úgyhogy kifingtam :) A képen még Daniel kistesója van, tök aranyos, Lacira emlékeztet. Egyáltalán itt a Karácsonyi reklámok, villágitás és zene közben van egy-egy pillanat, amikor egészen nosztalgikus leszek a szép nagy családi karácsonyokra gondolva. De ezek a pillanatok gyorsan elmúlnak ;) AHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH... NAGY PUSZI MINDENKIEK! Andi, remélem jól vagy és élvezitek Japánt!

Hali mindenki! Tök jó, hogy ennyien írnak Comentet! Jippie! Ja, még mindig jól vagyok itt Cuzcoban, két napig fizettem egy Hospedajet, most meg mar Daniel haverjának a házaban a vendégszobában alszom, ami annyibol jo, hogy megismerek egy igazi Cuskeno csaladot (Ebéd elött: "Gracias Dios para los alimentos, y para la presencia de nuestra invitada y amiga...") és ugyanabbol az okbol rossz is: ("Nosotros somos una familia, tenemos que estar, y tu eres parte ahora, entoces bajan, pasan tiempo aca con nosotros... y vuelven antes de las 10!" ;)) Na ja, de tök vicces itt a local emberekkel rohangálni. Tegnap megnéztünk egy par Inca-ruinat a varos közelében, ma meg elbiciglizünk egy másik helyre... ha minden igaz holnap meg elmegyek auf eigene Faust Machu Picchura, mert Marciék (akiket kicsit elhanyagoltam :( ) ma reggel indultak, és Danielek csak szombaton akarnak menni, ami azt jelenti, hogy 23.-an érünk csak vissza, és pont 24.-ét fogom egy buszban tölteni Copacabana fel

Ein Blick auf den Lago Titikaka.... riesig und wunderschön Cuzco von oben...

Diese Stadt ist echt der Wahnsinn. Ein reines Chaos. Riesig, laut und voll. Die höchste Stadt der Welt, die höchste in dieser Grösse zumindest, ca. 3 mio auf 3,400 - 4000 m Höhe. Und die einzige Stadt in den die Armen oben auf den Hügeln ("El Alto") und die Reichen unten in der Stadt wohnen. Freitag Abend, die ganze Innenstadt ist ein einziger Markt, überall biepende und pfeifende Weihnachtsdeko, zumindest ist es kalt genug um eine Mütze tragen zu müssen. Wir essen flambiertes Herz und Kartoffeln mit einer Erdnusssosse, sehr sehr lecker. Später im "Pub Van Gogh" (Dessen Eingangsschild ein abgeschnittenes Ohr schmückt) sehr laute Cumbia Musik (Es scheint als spielten sie nördlich von Tucuman nichts anderes) und sehr süsses Inka-Bier. Apropo Inka, das scheint schon eine Marke zu sein, nicht eine Alt Kultur "Inka-Bier" "Inka-Gas" "Hotel AmerINKA" ... Das verkauft sich!

Die Ersten Eindrücke, Az elsö bnyomások: 20 h of nothing... everywhere Evo Morales Propaganda, really EVERYWHERE Women still run around in big skirts and colorful scarfs, and funny very high melon hats La PAZ is buzzing... huge, and on 4000 meter hight... so Im coceando fleissig ;)

Ez a külömbsëg ha átmész a határon La Quiaca (Argentina) fent, és Villazon (Bolivia) lent. Annyival olcsóbb minden Boliviaban, hogy La Quiaca temetö ahoz képest. Culturshock!

Ez egy durva tripp volt. Szerintem (és a Canadai erdész srác szerint is) több mint 1000 m magasságot tettünk meg, és több mint 15 km-t. Reggel elindultam egy szép kis sétára San Isidro felé, és találkoztam két sráccal akik szerint nem nagy szám a kis falu, de a folyón lelyebb van egy kis utacsaka jobbra fel a hegyre (ott ahol van EGY fa a hegyoldalában - heheh- persze hogy elpasszoltuk) és ott felmegy az ember egy órát a hegyre, és Ruinakat talál. Az "kicsit a folyón lefele" az abbol állt hogy milliószor át kellet ugrani, lépni, mászni kúszni a folyót (Andi, ez emlékeztet valamire? :)) és utána az "egy óra felfelè" kb 3 volt... de láttunk KONDOROKAT, elöször felettünk repültek el, késöbb a fehér tetejét láttuk a szárnyaiknak olyan magassan voltunk... A visszaut is elég izgi volt, egy pár köcsuszás és szakadék felmászás (amiket már a cserkész extremturákbol ismerünk) és épphogy sötétedés és a nagy esö elött hazaértünk. Ma (két nap és 27 óra buszút után) még mindig ol

Háááát nem nagyon sokan irtak meg, de mindegy, en meselek! Az utolso ket napotegy TOEK SZUPER faluban toeltoettem, Pumammarca, Jujuy Provinciaban, tenyleg nem csak a szines hegyek miatt erdemes itt lenni. Az egesz falunak toek jo Onda-ja van! A campingbenmindjart elsoe este aszadoztunk ket BsAs-i artisano-viajerio-val, és utana egy srac szueletesnapjat uennepeltek egy barban, ahol egy itteni banda (zenecsoport) jatszott, es baromi jo zenet csinaltak.. es aztan torta, meg soetet Salta-i soer, szoval, meg en vagyok az egyetlen turista, es toek jo fej mindenki... Aztan reggel fel 7 kor ebredek, mert a berugott sracok meg ott buliznak a satram elott es elindulok hegyetmaszni napfelkeltet nezni... ami legjobb ezen az egesz uton azok a felelmetes tajak, Komolyan mondom... nem lehet se elmondani, se lefenykepezni. El kell joenni!! Holnap Humauca, aztan valoszinueleg Iruya, es aztan mar kell a hatarhoz erni, hogy szombatig cuzcoban legyek.. az kb. 2 napos ut lesz... fenykepeket itt epp nem tu

Egy toek jo kis Alberget talaltam Cafayateben, szoelloek alatt vertem fel a satrat, este bereltuenk bicigliket egy toeroek sraccal akivel talalkoztunk a buszon, es reggel 9kor buszal a biciglikel a hasadek egyik vegeig, es aztan szep lassan egesz nap visszafele a 50 km-ert. Asszem a kepek toebbet mondanak mint a szavak, de a kepek sem tudjak elmondani hogy milyen volt. Egyszeruen olyan hogy ugy erzed hogy iiiilyen picike vagy kalappal a termeszet mellet. Azt gondolod, hogy nem is olyan nagy szam a pisa tornya, vagy a felhoekarcolok... Szoval eleg nagyon nagy benyomast hagyott rajtam. Aztan masnap eltrampeltem Cachi-be mert ide nincs direkt busz, csak Saltan keresztuel. Az ut majdnem hogy meg nagyobb oeruelet volt mint a Quebrada, km-eken keresztuel fel le a foelduton, es koerbe csak amerre latsz egy szikla-tenger nagyon fura formazatokkal, mintha egesz foeld-plattnik oldalra álltak volna... és ennek a sivatagnak a közepén hirtelen: egy kis varos a hegyekben, de toek jo egy kicsit pih

Hier bin ich, in einem kleinen 1300 Seelen Dorf, welches nicht in dem Lonley Planet Reiseführer vorkommt, und dessen sehr netter local guia mir daher ca. 150% seiner Aufmerksamkeit widmet. Gleich am ersten Abend haben wir zusammen gekocht, gestern mit "Camilla" seinem Motorrad eine kleine Wasserfall Schlucht an einer und die Ruinen von Quilmes an der anderen Seite des Valle Calchaci besucht. Quilmes war der Wahnsinn, wir waren zu zweit, und er erzählt mir die gesammte Geschichte der Chachaci, und der Quilmes die erst von den Incas dann von den Spaniern erobert, und verscheucht und verschleppt worden... Sehr persönlich für ihn, da er immer noch um Länder und Anerkennung der alten Kulturen kämpft. Wir sitzen auf dem Berg oberhalb der Ruienen, trinken ein Mate, der Nieselregen hat aufgehört, und ein Regenbogen spannt sich über das weite weite Land... nichts ausser den Ruinen und Kakteen, Land, Berge und bleiblaue Wolken soweit das Auge reicht. Ich sag ja, ein Wahnsinn. Heut Nach