Kati in the Big Wide World

„Wenn man ein Buch hat ist man nie alleine“ hat mal ein schlauer Mensch gesagt. Nur hätte er ein bisschen präzisieren müssen. „Wenn man ein Buch zum Freund hat ist man nie alleine“ sag ich. Aber ich bin mir sehr bewusst, dass ich noch viel mehr präzisieren muss. Nicht jedes Buch ist dein Freund. Es gibt Bücher die sind eine Akkumulation von Seiten mit einem Umschlag. Es ist jedes Buch erst einmal eine Akkumulation von Seiten mit einem Umschlag. So wie ein Mensch erst einmal nichts weiter als ein Körper ist. Er kann dir im ersten Anblick gefallen und missfallen, es kann sein, dass du schon Vorstellungen von dem Mensch hast, dass dir jemand von ihm erzählt hat, bevor du ihn kennen lernst. Und dann zeigt es sich, ob er zu deinem Freund wird. Es passiert nicht oft, dass ein Mensch, den du kennen lernst, sich in deinen Freund verwandelt. Die meisten Menschen die man kennen lernt sucht man sich nicht selber aus. Es sind Klienten, Kollegen, Kommilitonen. Man muss erst einmal irgendwie mit i

Valamire ráérezni. Hogy mit veszek fel ma. Nem kigondolni, nem eldönteni, nem bloggokból és katalógusokból összeszedni. Ráérezni. Hogy mit szeretnék enni, inni. Nem kalóriát számolni, diétákat hajszolni, a testemet ömleszteni, éheztetni. Ráérezni. Hogy mit szeretek, kit szeretek. Nem ráeszmélni, elképzelni, összerakni. Nem rávenni magam, hogy hátha igen, sem elfordulni: ezt tuti, hogy nem. Ráérezni. Figyelmesen, csendben, lassan. Türelmesen. Berlin, 2018, Április 16

Miről szól az élet? Döntésekről. Különböző emberek, különböző helyzetekben, eltérő lehetőségekkel, tudással és háttérrel megpróbálnak „jó“ döntéseket hozni. Hogy a „jó“, az nekik jó, vagy a családjuknak, vagy közösségüknek, városuknak, a természetnek vagy a világbékének, az embertől és körülményektől függ. Mindenesetre sokszor az, ami egy embernek jó, az a másiknak nem jó. Mondjuk, hogy nyaralni készül a család: Egy döntés-szcenárió, hogy a családfő eldönti, hogy „Horvátországba megyünk. Rijekába a strandra, és kész.“ Gyors és egyszerű a döntéshozatal, de az anyuka és a két fiú, akik mondjuk az Alpokban szeretettek volna kirándulni, elégedetlenek lesznek. Nekik nem volt elég hatalmuk, hogy az ő érdekük belefolyjon a döntéshozatalba, és ez családon belüli feszültségekhez vezethet. Ezért törekszik az ember olyan helyzetbe vagy pozícióba, ahol a döntése – az, ami neki „jó“ – dominál más döntések felett. Ez a hatalom. Németül „Macht“, ami „machen“-ból jön, „tenni“, magyarul pedig

„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind