Amiket már nem fényképezek le

Egy hónapja utazom már és úgy látom, lassan támad egy érzésem délkelet ázsiáról. Kezdek tájékozódni, kezdem felismerni az emberek gesztusait (ami messze nem azt jelenti, hogy ismerem vagy értem őket). Köszönök, és üdvözlök, rendelek és fizetek, buszozok és alkudok, és vannak dolgok, amiket már rég nem fényképezek le. Egy válogatás:
- Benőtt fatörzsöket. Az egyik legismertebb kép Thaiföldről: A gyökerekkel benőtt Buddha-fej Ayutthaya-ban. A sétáimon a dzsungelen át eleinte le-le fényképeztem a kígyószerüen betekeredett fatörzsöket, amikről kar-vastagságú léggyökerek lógnak és Orchideák, melyeknek vékonyabb gyökerei szintén tekeregnek a többi gyökér körül.
- Kúp-szerű erdővel bevont hegy-vonulatokat, amelynek sziluettái szélén óriási fehértörzsü fák magaslanak a sötétzöld szönyeg felé.
- Szerzeteseket. Bár öket és szép napsárga öltözetüket már korábban is csak ritkán, rejtve, messziről mertem lekapni.
- Buddhista templomokat. Esetleg ez az a motivum amivel szemben legjobban változtak érzéseim. Lehet, hogy azért, mert eleinte a nagyobb városokban, Bangkokban, Chiang Maiban a templomok a városoknak megfelelően értékesebb, ízlésesebb, nagyszerűbbek voltak, és ahogy kisebb városokba, falukba érkeztem, egyre gyakrabban láttam színes fényláncokat és közép-szerű falfestményeket... De, hogy őszinte legyek, már be sem megyek a legtöbb templomba, melyek eleinte olyan ámulatba ejtettek. Tudom, hol kell levenni a cipőt, hogy illik letérdelni a piros szőnyegre, hogy köszöntik a helyiek istenüket három leborulással. Látom magam előtt a nagy fő-buddhat, ahogy szőnyegén, vagy a hétfejű kígyó testén ül, mögötte a kígyó fejei vagy egy nagy fa magaslik védően a feje fölé. Látom magam elött az örökös mosolyt, aminek jellege viszont változik. Miközben a fő-Buddha elnézően, lefele nézve mosolyog, ott ül mellette egy hosszabb arcu, aki enyhén lenézően húzza széltébe a szája sarkait, a másik oldalon egy kerek arcu, nagyon hosszu fülű (amúgy mindegyik hosszufülű) aki csupa kedvességgel mosolyog. Sokan vannak. Még sosem számoltam meg, hogy egy-egy ilyen templomban hány különböző méretű, pozicióju, mosolyu Buddha lakik. Majd az egyik képen megszámolom, egy korai képen, amikor még fényképeztem őket.

Comments

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

Erik Truffaz

Wochenrückblick 4