Erik Truffaz

By -


Gestern abend war ich dank meiner französischen Mitbewohnerin auf einem ziemlich geilen Jazz Konzert: Erik Truffaz (Trompete) und Freunde. In "La Transtiende".



Danach ne Runde Pool (Pool = Billiard, nicht Plantschbecken!) mit den zwei Kolumbianern, die bei uns mit am Tisch gesessen sind.
Ja, n schöner Abend.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind
Read more

Wochenrückblick 4

By -
Egy gyönyöry vasárnap! Miért? Hogy egyáltalán ki bírtam mászni az ágyból reggel tíz elött, hogy 11re a Mindszentynumban legyek misére, miután tegnap ötkor értem haza. A misén az volt a legjobb, hogy miatta felkeltem, és ... ja, kb. 10 évvel emeltem a korátlagot, amikor 20 perc késésel beestem. De Pssst. Mise után az "ifjuság" az voltam én, meg a Nati, aki a kajálásra még megjelent, meg voltunk hívva töltöttkáposzta-ebédre. Utána spontán látogatás a MBA (Museo de Bellas Artes)-be, fényképkiálításra. A délután maradék részét a Recoltettái utcapiacon töltöttünk, a standok közt sétálva, pörköltmogyorót ropogtatva. Olyan a hangulata mint a Párizsi Montmarte-nek! Ja, apropó: kedzdem Buenos Airest szeretni! Kezd - sok minden ellenére - Párizsra emlékeztetni! A napban ülve egy Capoeira csoport bemutatóját bámultuk egy ideig, a másik irányban meg egy pár Palmeira között kifeszített kötelen egyensulyoztak emberek. A zene meg egy profi elektronikus-hegedü csoport elöadásábol érte fülünk
Read more