Pablo Neruda

By -


Pablo Neruda scheint eine große Leidenschaft für Schiffe gehabt zu haben. Eines seiner drei berühmten Häuser welches in Isla Negra 120 km westlich von Santiago am Meer steht ist in einigen Teilen wie ein Schiff konstruiert. Holzdielen, kleine Türen, Holztreppen und Bugstatuen überall. Dazu die Sammlung von Bunten Gläsern, Flaschen, Krügen und Vasen. Und ein Zimmer voller Muscheln. Seinen Schreibtisch soll er einmal auf dem Meer angeschwemmt gekommen gesehen haben. Dann hat er zu Mathilde, la Chascona, seiner dritten Frau gesagt: Komm, holen wir uns meinen Schreibtisch, und haben gewartet bis das Stück Treibholz an Land gespült wurde. 

Man sagt auch, dass Pablo Neruda es hasste sich in ein Boot zu setzen. Daher auch das kleine Fischerbot in seinem Garten, direkt vor der Hausbar, mit Blick und Bug auf das Meer gerichtet. Er soll sich mit seinen Freunden und einer Flasche Pisco in das Schiff gesetzt haben. "Warum wirklich auf das Wasser? Wenn ich doch nach dieser Flasche die Wellen ebenso spüre." 
Ich gebe zu, ich habe Neruda (noch) nicht gelesen. Man kennt seinen Namen, man weiss auch, dass er Kommunist war. Gestorben ist er im September 1973, Tage nach dem Militärputsch Pinochets. Nachdem er sich sein Leben lang gegen Faschisten, erst in Spanien und dann in anderen europäischen Ländern, eingesetzt hat. 
Er war Konsul, Honorarkonsul, irgendwann Politiker. Präsidentschaftskandidat auch, er ist aber zugunsten seines Freundes Salvador Allende zurückgetreten. Ob sie sonst ihn aus der Moneda (das hiesige Regierungsgebäude) geputscht hätten? 

Geschrieben hat er immer schon, man sagt, sein Werk spiegelt viel der Seele Südamerikas wieder. Auch viel über Spanien, den Bürgerkrieg. Dann immer politischer. Ich finde ihn sympatisch, ohne ihn je gelesen zu haben. So oder so ähnlich könnte ich meinen Lebenslauf vielleicht auch vorstellen. Nur hoffentlich/wahrscheinlich ohne Bürgerkrieg, Weltkrieg, jahrelanger Verfolgung, Exil, und Nobelpreis. 

Ob man in unserer Zeit überhaupt so eine herausragende Persönlichkeit werden kann?



Comments

Anonymous said…
Katam, van mas telefonod, mert regin nem erlek el. Itt irto jo, letolattam a hajam, mokas erzes meztelen fejjel, de roppant kenyelmes. Ha tudsz, irj smst a nemet mobilomra, hogy holerhetlek el es mikor. ezer puszi, take care M
November 30, 2011 at 10:03 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind
Read more

Wochenrückblick 4

By -
Egy gyönyöry vasárnap! Miért? Hogy egyáltalán ki bírtam mászni az ágyból reggel tíz elött, hogy 11re a Mindszentynumban legyek misére, miután tegnap ötkor értem haza. A misén az volt a legjobb, hogy miatta felkeltem, és ... ja, kb. 10 évvel emeltem a korátlagot, amikor 20 perc késésel beestem. De Pssst. Mise után az "ifjuság" az voltam én, meg a Nati, aki a kajálásra még megjelent, meg voltunk hívva töltöttkáposzta-ebédre. Utána spontán látogatás a MBA (Museo de Bellas Artes)-be, fényképkiálításra. A délután maradék részét a Recoltettái utcapiacon töltöttünk, a standok közt sétálva, pörköltmogyorót ropogtatva. Olyan a hangulata mint a Párizsi Montmarte-nek! Ja, apropó: kedzdem Buenos Airest szeretni! Kezd - sok minden ellenére - Párizsra emlékeztetni! A napban ülve egy Capoeira csoport bemutatóját bámultuk egy ideig, a másik irányban meg egy pár Palmeira között kifeszített kötelen egyensulyoztak emberek. A zene meg egy profi elektronikus-hegedü csoport elöadásábol érte fülünk
Read more

Erik Truffaz

By -
Image
Gestern abend war ich dank meiner französischen Mitbewohnerin auf einem ziemlich geilen Jazz Konzert: Erik Truffaz (Trompete) und Freunde. In "La Transtiende". Danach ne Runde Pool (Pool = Billiard, nicht Plantschbecken!) mit den zwei Kolumbianern, die bei uns mit am Tisch gesessen sind. Ja, n schöner Abend.
Read more