Macchu Picchu
Hali!
Végülis mégis elmentem. Mert hogy valami vagányal kezdjem már az évet. Csak egy kicsit tul vaganynak sikerült: Reggel fél négykor indultunk Taxival Cuscobol Ollantitambo-ba, hogy ott elkapjuk a 5:30-as és legolcsóbb (még mindig 40 dolláros!) vonatot. 5:33-kor érkeztünk, és a Taxis még eltüzött velünk, versenyezve a vonattal a 82-es km-ig, ahol biztos megáll... Csak hát turistáknak nem, itt nem használ az integetés. Ugyhogy vonat nincs...
De a 82-es töl a 111-es km-ig nem is olyan sok, és igy elindultuk a vonatsineken végig gyalogolva. Eleinte a szembe, és hátulrul jövö vonatoktol féltem, aztán csak a tunnelektöl, aztán meg már csak a kutyáktol, akik a vonat sinek mellet élnek (ki tudja elképzelni hogy hogy?) az ottani emberekkel. A táj azert félelmetes. A sinek az egyetlen ami elvezet ezekhez a falukhoz a zúgó folyo mellet a hegyek között. 6 óra alatt, 12:15-kor meg is érkeztünk apró szemü kb esöben Aguas Calientes-be. Daniel barátnöje aki ott dolgozik mint guia kölcsönadta a belépöt, ugyhogy a durva drága MaPi exkusiót meguztam jó olcsón.
És azért félelmetesek a Ruinák... meg az egész Setting méginkább, a meredek hegycsúcsok a fehér ködtöl körülvéve... Csak egy pár órám volt végigmenni, de majd még egyszer megyek... Inka Trailel, rafting és Biciglizés inclusive, mert asszem nagyon megéri egy pár napig ott utazni.
A fényképezögépem pont kifogyott elemböl, de a Daniel gépéröl majd megkérem hogy töltsön fel.
Most meg már Arequipa melegebb klimaját élvezem, és este megyek már a Chile-i határ fele, Tacnaba, hogy 9-ig leérjek a táborba. NAGY PUSZI!
Végülis mégis elmentem. Mert hogy valami vagányal kezdjem már az évet. Csak egy kicsit tul vaganynak sikerült: Reggel fél négykor indultunk Taxival Cuscobol Ollantitambo-ba, hogy ott elkapjuk a 5:30-as és legolcsóbb (még mindig 40 dolláros!) vonatot. 5:33-kor érkeztünk, és a Taxis még eltüzött velünk, versenyezve a vonattal a 82-es km-ig, ahol biztos megáll... Csak hát turistáknak nem, itt nem használ az integetés. Ugyhogy vonat nincs...
De a 82-es töl a 111-es km-ig nem is olyan sok, és igy elindultuk a vonatsineken végig gyalogolva. Eleinte a szembe, és hátulrul jövö vonatoktol féltem, aztán csak a tunnelektöl, aztán meg már csak a kutyáktol, akik a vonat sinek mellet élnek (ki tudja elképzelni hogy hogy?) az ottani emberekkel. A táj azert félelmetes. A sinek az egyetlen ami elvezet ezekhez a falukhoz a zúgó folyo mellet a hegyek között. 6 óra alatt, 12:15-kor meg is érkeztünk apró szemü kb esöben Aguas Calientes-be. Daniel barátnöje aki ott dolgozik mint guia kölcsönadta a belépöt, ugyhogy a durva drága MaPi exkusiót meguztam jó olcsón.
És azért félelmetesek a Ruinák... meg az egész Setting méginkább, a meredek hegycsúcsok a fehér ködtöl körülvéve... Csak egy pár órám volt végigmenni, de majd még egyszer megyek... Inka Trailel, rafting és Biciglizés inclusive, mert asszem nagyon megéri egy pár napig ott utazni.
A fényképezögépem pont kifogyott elemböl, de a Daniel gépéröl majd megkérem hogy töltsön fel.
Most meg már Arequipa melegebb klimaját élvezem, és este megyek már a Chile-i határ fele, Tacnaba, hogy 9-ig leérjek a táborba. NAGY PUSZI!
Comments
Ezer puszi, minel gyakrabban lassunk, halljunk, Isten aldjon es vigyazzon Rad a tovabbi utadon is. Szeretettel M