„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind
Comments
Most éppen Freiburgban ülök az új irodámban, még kicsit szokatlan. Holnap visszaugrok még egyszer Münchenbe, szüleimnek visszavinni a skodát, akkor lehet hogy benézek a Nymphenburgerbe is, megnézni, hogy megjött e a csomid.
Sok-sok puszi, jó táborozást, üdvözlök smindenkit!
KATI
Lelkes és hűséges olvasód vagyok, vagyis vagyunk mi Kaló lányok.
Hüledezve olvasom kalandjaid, mire is vagy képes! Félelmetes, de nagyon jó és írtó büszke vagyok Rád. Most már két bloggot is olvasok, a másik:
http://bobelovesmalta.blogspot.com/
Böbce Máltáról üzen a bloggjából, amit persze Tőled tanult.
Klassz lányok vagytok, klassz mamáktól. Imádlak, Böbe