Wochenrückblick 4

Egy gyönyöry vasárnap! Miért?

Hogy egyáltalán ki bírtam mászni az ágyból reggel tíz elött, hogy 11re a Mindszentynumban legyek misére, miután tegnap ötkor értem haza. A misén az volt a legjobb, hogy miatta felkeltem, és ... ja, kb. 10 évvel emeltem a korátlagot, amikor 20 perc késésel beestem. De Pssst.
Mise után az "ifjuság" az voltam én, meg a Nati, aki a kajálásra még megjelent, meg voltunk hívva töltöttkáposzta-ebédre. Utána spontán látogatás a MBA (Museo de Bellas Artes)-be, fényképkiálításra. A délután maradék részét a Recoltettái utcapiacon töltöttünk, a standok közt sétálva, pörköltmogyorót ropogtatva. Olyan a hangulata mint a Párizsi Montmarte-nek! Ja, apropó: kedzdem Buenos Airest szeretni! Kezd - sok minden ellenére - Párizsra emlékeztetni!
A napban ülve egy Capoeira csoport bemutatóját bámultuk egy ideig, a másik irányban meg egy pár Palmeira között kifeszített kötelen egyensulyoztak emberek. A zene meg egy profi elektronikus-hegedü csoport elöadásábol érte fülünket.
Kati, amúgy igazad volt: ez a város tele van zenével. Amikor késöbb még San Telmon át sétáltam hazafelé az elsö egy Salsa-band volt, akik, a táncossokkal együtt az egész sétáló utca széltét elfoglalták... alig egy utcával tovább még egy embertömeg, most Sambat dobolnak és vaddabbul táncolnak, kevesebb ruhát viselve. Kicsit tovább egy banda körül állnak az emberek, és az énekes gitáros mikróján egy tábla: "El tudod képzelni milyen lenne az élet zene nélkül?"

Hát én nem. Buenos Aires, szerintem nem is létezne zene nélkül.