Chiang Rai

By -
Fura egy város. Lehet, hogy csak azért érzem így mert két elég elvont művész alkotásait láttam itt: A fehér Tempel, ami a táj épitészetet modern, de elég ördögi kortárs formákkal ötvözi. A másik a fekete ház, ami szintén egy nagy művész kolleciója, tele állat bőrökkel, csontokkal, élő állatokkal, szarvakból épített székekkel... Szóval érdekes de fura.
Ez a két látványossága van Chiang Rai nak. amúgy kimondottan csunya, drága, majdhogynem barátságtalan. Az egészet azt tetőzi, hogy a szállásomon a szomszéd szobában egy angol pasi feltehetőleg álmában akkorákat szentségel, hogy úgy érzem magamat mint egy Guy Richie filmben. Biztonság kedvéért azért bezártam az ajtót. Jó, hogy egyedül vagyok egy 8-ágyas dormban.





Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind
Read more

Erik Truffaz

By -
Image
Gestern abend war ich dank meiner französischen Mitbewohnerin auf einem ziemlich geilen Jazz Konzert: Erik Truffaz (Trompete) und Freunde. In "La Transtiende". Danach ne Runde Pool (Pool = Billiard, nicht Plantschbecken!) mit den zwei Kolumbianern, die bei uns mit am Tisch gesessen sind. Ja, n schöner Abend.
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u
Read more