Quebrada de Cafayate

By -

Egy toek jo kis Alberget talaltam Cafayateben, szoelloek alatt vertem fel a satrat, este bereltuenk bicigliket egy toeroek sraccal akivel talalkoztunk a buszon, es reggel 9kor buszal a biciglikel a hasadek egyik vegeig, es aztan szep lassan egesz nap visszafele a 50 km-ert.
Asszem a kepek toebbet mondanak mint a szavak, de a kepek sem tudjak elmondani hogy milyen volt. Egyszeruen olyan hogy ugy erzed hogy iiiilyen picike vagy kalappal a termeszet mellet. Azt gondolod, hogy nem is olyan nagy szam a pisa tornya, vagy a felhoekarcolok...
Szoval eleg nagyon nagy benyomast hagyott rajtam.

Aztan masnap eltrampeltem Cachi-be mert ide nincs direkt busz, csak Saltan keresztuel. Az ut majdnem hogy meg nagyobb oeruelet volt mint a Quebrada, km-eken keresztuel fel le a foelduton, es koerbe csak amerre latsz egy szikla-tenger nagyon fura formazatokkal, mintha egesz foeld-plattnik oldalra álltak volna... és ennek a sivatagnak a közepén hirtelen: egy kis varos a hegyekben, de toek jo egy kicsit pihenni. Es megengedtem magamnak egy ejszakat egy hostelban ... puhh de kenyelmes ;)
Sok Puszi mindenkinek!!
Irjatok!

Comments

alexandra said…
Örülök, hogy élvezed! Találkoztam Luizával, aki eléggé izgul érted. Mondtam neki, hogy nem kell, mert hát látszik, hogy tudsz magadra vigyázni... Mi lett a motoros ipsével? Ott hagytad a kaktuszokkal egyedül?
nagy puszi neked!
December 12, 2008 at 4:35 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind...
Read more

Killing Fields Cambodia

By -
Image
No one said anything for a long time. We sat in the tuk-tuk rumbling over the dirt-roads of Cambodia, losing our gaze in the rice-fields or staring straight ahead. Then slowly a discussion unraveled, we could not keep our questions to ourselves: Has humanity improved since? Has there been any positive change in the world? To use stereotypes: Did we learn from our mistakes? These were the questions sparking the debate between backpackers of different nationalities and age-groups driving back to Phnom Penh City. We had just visited the genocide memorial center Choeung Ek, also known as the Killing Fields. It is simply unbelievable what happened in this country between 1975 and 1979. Two to three million people died or were killed out of a population of then eight million Cambodians. Why? A radical communist, Pol Pot and his improvised army of young Cambodian countrymen, the Khmer Rouge, decided to transform Cambodia into a Marxist society: purely agrarian and self-sufficient. This...
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u...
Read more