Von Subtropisch auf Subpolar in einer Woche

Alig egy hete Argentina északi Missiones Proviniciájában, a féltropusi öserdöben figyeltem a 60 meterröl a mélységbe zúgo Iguazú folyót. Most, kb. 50 óra buszút és egy hétel késöbb Patagonia déli részén, a Chilei határ közelében, kesztjüt hordva, és kabátba tekerve figyelem, hogy a Perito Moreno Glaciar óriási jégcsúcsai hogy zúgnak bele Argentina legnagyobb tavának egy ágába, szintén 60 méter magasságról. Nem tudnám megmondani melyik volt félemetessebb. Vízesést már láttam, Glaciar-t még nem. Egy 250 négyzetkilométeres jégfolyó, ami lassan, pár centimétert évenként mozog lefele és a végéröl, ahol a hatvan méter magas jégfal merölegessen egy turquis-tejszinü tóba végzödik folyamatossan órási jégdarabok törnek le és echózó dörgéshangal zuhannak a vízbe. Csak halgatni is izgalmas, ahogy törik, repedezik az óriási jégömeg, és minden kicsi dörgésnél a sok turista kapja elö a gépét hogy lekapják a zuhano jégtömböt, de legtöbszö akkor már csak a felspritzelö víz és a hullámzó tó lesz a képen. Ha jól figyelsz, és meglátod egy jégszikla mozgását, amikor elkezdödik, akkor igazán izgi. Mintha lassu felvételben csúszna le a jég, más csúcsokat, falakat magávalhúzva, és fehér pórt felverve. Volt idöm figyelni, mert a Kamerám pont ma reggel úgy döntötte hogy strájkol. De egy pár USA-i és Israeli srác akikkel talákoztam felvettek csomó képet rólam is, úgyhogy elöbb utóbb teszek fel!