By -
Itt vagyok Cuscoban még mindig, Daniel legjobb haverjának, Wilhen nek a házában lakom, és tök jó, mert visznek mindnhova és nem érzem magamat annyira turistának! :) Voltunk Cuzco környékén több Inka ruinaban, ezeken a képeken pont a Pisaq ruinát másztuk meg, ami elég durva volt... elözö nap kb 6 órát bicigliztem Daniel, Wilhen és még egy haverjával... és mind elég durva extrém biciglisták, úgyhogy kifingtam :)





A képen még Daniel kistesója van, tök aranyos, Lacira emlékeztet. Egyáltalán itt a Karácsonyi reklámok, villágitás és zene közben van egy-egy pillanat, amikor egészen nosztalgikus leszek a szép nagy családi karácsonyokra gondolva. De ezek a pillanatok gyorsan elmúlnak ;)

AHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH...
NAGY PUSZI MINDENKIEK!
Andi, remélem jól vagy és élvezitek Japánt!

Comments

Anonymous said…
ez talan Machupichuban van?

puszi!
nati.
December 20, 2008 at 3:22 PM
Anonymous said…
Katam edes, isteniek a kepek, gondolom, nagyon boldog vagy ilyen csodas helyeken jarva... mikor tervezed Machu Pichu-t? Es fel lehet Teged vmikor a napokban hivni, ami Neked nem kerül sokba?
Vegülis hol leszel 24.-en?
Andrisek irtak sms-t, irto örültem, hogy jol megerkeztek a szigetre, Papa beszelt is velük.
Millio puszi es ha egyszer tudsz, irj a gmail-re .
M
December 21, 2008 at 2:21 PM
KATI said…
Neeeem... nem voltam a Machu Pichun végülis, csak mindenféle más ruináknál...
És a haverjaim akik ott voltak azt mondták hogy olyan turistikus hogy fáj, és hogy Pisac például majdnem olyan impressionante.
úgyhogy... majd máskor...
December 23, 2008 at 7:19 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind...
Read more

Killing Fields Cambodia

By -
Image
No one said anything for a long time. We sat in the tuk-tuk rumbling over the dirt-roads of Cambodia, losing our gaze in the rice-fields or staring straight ahead. Then slowly a discussion unraveled, we could not keep our questions to ourselves: Has humanity improved since? Has there been any positive change in the world? To use stereotypes: Did we learn from our mistakes? These were the questions sparking the debate between backpackers of different nationalities and age-groups driving back to Phnom Penh City. We had just visited the genocide memorial center Choeung Ek, also known as the Killing Fields. It is simply unbelievable what happened in this country between 1975 and 1979. Two to three million people died or were killed out of a population of then eight million Cambodians. Why? A radical communist, Pol Pot and his improvised army of young Cambodian countrymen, the Khmer Rouge, decided to transform Cambodia into a Marxist society: purely agrarian and self-sufficient. This...
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u...
Read more