Long election night...

By -

It`s quite funny:
I never cared about Politics really... I always thought... whateva...
Actually think I was just too lazy to really get into the matter, and too much of a philosopher to just vote anybody who´s face I liked. So... I voted once in my life: Last years Stadtrat, or whateva it was - see, don´t even remember ;)
But: Right now I don´t wanna sleep cuz Im reloading the Spiegel-online poll-site every five minutes. The US-election is interessting. Probably only because I wana tell my kids: Ya, ya, in 2008, when the first black president was elected, I was sitting in my room in Buenos Aires.... creating lil dwarfs out of cold-porcelan. (Probably I would just omitt this last fact... and say something about "on the streets" or "deeply living the historicity of the moment")
So, Politics, I think, is the last thing I can say anything about. I just enjoy the "exito", the "show"... the theatrical part in it. And the historical one.
Its funny, we are living tomorrows history.

And its funny that it´s 2:17 and I m not tired yet.
But I ll try and sleep anyways.
Big Kiss and: ANDI: HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY HAPPY!!!!!!!!!

Oh, I just realized: Obama has 338 Electoral Votes, so he can´t loose anymore: Here´s the historical moment - Babapapammmm....
I´m going to bed - good night. And good luck to Obama. I really hope he won´t fuck it up - and I hope they don´t kill him - before he get´s a chance to fuck it up ;)

Comments

MartaJudit said…
És ott mit szólnak Obamahoz? Onnan is annyian vágynak az USA-ba, mint Középamerikából? Mert akkor csalódottak lesznek, ha ő sem nyitja ki a határokat a bevándorlóknak...remélem, nem csalódunk benne, Európa, bár egy kicsit túlfokozottnak tartom az elvárásokat. Puszi M
November 5, 2008 at 2:00 PM
KATI said…
Innen nem annyire érzödik az, hogy az emberek sokat várnak Obamabol. De itt általában nem annyira törödnek külföldi politikával, úgy tünik nekem. (De lehet hogy nem figyelem eléggé)
Igen, nagyok az elvárások, de szerintem, mindenki tudja, hogy nagy problémákat kell megoldania és nem lehet egy naprol a másikra mindent megváltoztatni...
Inkább mint Simbolikus változás, hogy öt megválasztották, nagy szám.
November 5, 2008 at 3:46 PM
MartaJudit said…
A véleményekhez, hogy milyen nyelven írj, én betennék még egy választást: mindegy, egal, same, csak irjál, mert olvassuk! puszi M
November 6, 2008 at 12:19 PM
gmkatalin said…
itt vagyok Gamaneknal, megmutattan a siteot, igy majd ök is tudnak irni Neked ezer puszi M és Katalin (Gyuri egyin, Veronka és Bocsi a dolgozoban)
November 7, 2008 at 6:53 AM
gmkatalin said…
Katikám! Ma jött meg a klassz lapod, nagyon köszönjük!!! Mi itt vagyunk, én most többet itthon. Tegnap Omával (és másokkal)voltunk egy monodrámát megnézni, jó előadás volt. Témája az 50-es évesk kitelepítései (politikai) egy 7gyermekes tiszteletes feleség szeméből, aki kicsit "megzakkant" és már öreg is. Vera most indult csak haza a munkából (ez nem olyan szabad, mint a diákélet, becsüld meg. Most készül a szülnapjára (unokatestvérekkel vacsiznak itt- ő főz persze), aztán meg Párizsba megy a 27-i week-endre, az klassz lesz.
Gyurci is be van havazva, már jönnek a dolgozatok. De jól van, tanulás, sport és kinga- próbál mindenütt lenni (még velünk is).
Itt még süt a nap, de kezd hideg lenni.
Nézem a képeidet, jó kis tarka világ az ott!
Millió puszi Katain, Bocsi és az Ifjúság helyett is!
November 17, 2008 at 6:41 PM
Anonymous said…
Katikam, sok puszi, Mama mutatja epp a kepeidet
Ili
December 11, 2008 at 3:21 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind...
Read more

Killing Fields Cambodia

By -
Image
No one said anything for a long time. We sat in the tuk-tuk rumbling over the dirt-roads of Cambodia, losing our gaze in the rice-fields or staring straight ahead. Then slowly a discussion unraveled, we could not keep our questions to ourselves: Has humanity improved since? Has there been any positive change in the world? To use stereotypes: Did we learn from our mistakes? These were the questions sparking the debate between backpackers of different nationalities and age-groups driving back to Phnom Penh City. We had just visited the genocide memorial center Choeung Ek, also known as the Killing Fields. It is simply unbelievable what happened in this country between 1975 and 1979. Two to three million people died or were killed out of a population of then eight million Cambodians. Why? A radical communist, Pol Pot and his improvised army of young Cambodian countrymen, the Khmer Rouge, decided to transform Cambodia into a Marxist society: purely agrarian and self-sufficient. This...
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u...
Read more