Peru de la frontera hasta Cuzco

By -

Ein Blick auf den Lago Titikaka.... riesig und wunderschön


Cuzco von oben...















Comments

Kati, az egyik said…
Szia cuki-pucókám! ;-)
Hogy vagy? Kösz, hogy mindig írsz az utadról, baromi jó! Én amúgy nem izgulok, ha érdekel, inkább irígykedem egy kicsit. Mindig azt gondolom, hogy egy jó jel, ha nem írsz annyit, mert akkor helyben vagy és ÉLSZ! Tesóm is volt annak idején Cuzcoban és odavolt. Machu Pichu-t megnézed/megmászod?
Én a hétvégén a nem annyira izgi Stuttgartban voltam, "jövendöbeli anyósomékkal" kimentem az Esslingen-i karácsonyi piacra meg ilyenek. Szombaton pedig megyek Pestre, alig várom!
Sok-sok puszi

KATI
December 15, 2008 at 7:05 AM
Anonymous said…
Szia Kati!wow!most mar igazan messze vagy Buenostol. Hogy birod a cuzco magassagat?Ragtal mar "coca"t?
Biztos mar talalkoztal a barataiddal... ott fogsz maradni egesz januarig?
Na, remelem jol vagy!
Puszi!!!
Nati.
December 15, 2008 at 2:56 PM
Anonymous said…
Ez nagyszerü! Az a tehén mely ott legel nem fél, hogy elcsúszik és legurul a hegyröl?
BA cityben kezd megint nedves meleg lenni és nagyon beindul a karácsonyi vásárlási bolondság. / Vizsgák még maradnak egy jó páran feb-márciusra, így hát táborba nem megyek sajnos egy hosszú hétvégre sem... túl drága az út ahoz. Szerencsére van légkondim most, így hát az a pár neuróna ami marad nem zsugorodik meg a meleggel és tömhetem még infóval. Na akkor pá. Jó mulatást! Gy
December 16, 2008 at 1:28 AM
Anonymous said…
Szia Kati,

A Kereszmama Martitol hallottam a bloggodrol tovabbitom az "amerikai rokonoknak" Tamasnak is. Remelem minnel hamarabb talakszunk, addig is BUEK

Ha del amerikat megjartad mi nagyon szivesen latnank coloradoban. Hegyet maszunk, kirandulunk es sielunk...

Sok sok szeretettel gondolunk rad.
Millio puszi

Zsofi & Brian "coloradoi havas hegyekbol"
December 23, 2008 at 8:37 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind...
Read more

Killing Fields Cambodia

By -
Image
No one said anything for a long time. We sat in the tuk-tuk rumbling over the dirt-roads of Cambodia, losing our gaze in the rice-fields or staring straight ahead. Then slowly a discussion unraveled, we could not keep our questions to ourselves: Has humanity improved since? Has there been any positive change in the world? To use stereotypes: Did we learn from our mistakes? These were the questions sparking the debate between backpackers of different nationalities and age-groups driving back to Phnom Penh City. We had just visited the genocide memorial center Choeung Ek, also known as the Killing Fields. It is simply unbelievable what happened in this country between 1975 and 1979. Two to three million people died or were killed out of a population of then eight million Cambodians. Why? A radical communist, Pol Pot and his improvised army of young Cambodian countrymen, the Khmer Rouge, decided to transform Cambodia into a Marxist society: purely agrarian and self-sufficient. This...
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u...
Read more