Buenos Aires - das zweite Mal anders

By -
Most már Buenos Airesben lakom. Abban a Buenos Airesban amiröl már annyit hallottam, és amiböl nem láttam sokat San Cristobal kutya-koszos üres utcáin. Itt Palermoban látom minden alkalomal amikor kimegyek az utcára az okát (és az eredményét), annak hogy miért van Buenos Airesben annyi szépségszalon, plasztikai sebész és psichologus.

A látszat számít. Az öreg hölgyek, az összehangolt outfitekben, a passzoló szinü körömlakk és szemfestékkel, ami bár vastagon mázolja be a ráncos arcokat, de nem takar el semmit a négy-öt évtized nyomábol ami a ráncokban rejlik. Látszik ennek az országnak a változó, és ritkán könnyü történelme, az el nem gondolható szemkarikák, a mély vonalak az orrtol a szájcsücskéig. De egyiknél sem hiányoznak az elágazó vonalkák a szemek külsö csücskéjéböl a halánték fele, amik bemélyednek mikor megköszönik ha felálsz a buszban és átadod a helyedet, és egy szimpatikus vonást adnak a különben fölényesnek tünö arcoknak.

Itt az utcán látok esökabátba öltözött kutyákat, a drága kávézók déleött megtelnek a Clarin-t olvasó középkoru pólótrikós emberekel. Egész más a hangulata a városnak itt mint ahol eddig laktam (nézzétek meg a „running“ cimü albumomat).

De jó, tetszik! Ezért akartam elköltözni, akartam Buenos Aires másik arcát is megismerni. Meg is fogom. Ès majd számolok be megint a megfigyeléseimröl.

Ez az uj lakásomban a nappaliban van, Daniel, egy osztálytársnöje, szintén ma tette le az utsó nagy orvosi vizsgát (Azért van Scrubs ruhában) és a barátja aki itt lakot már elötte. Igy kerültem ide :)

Comments

Kati, az egyik said…
Szia Kati,
jól hangzik, amit írsz. Pont Palermoban voltam fodrásznál, amikor ott voltunk Thomasszal ;-).Meg tegnap itt Freiburgban, de az eredmény sajnos nem lett olyan jó, baromi rövid!!!
Mi az új címed? És maga a lakás, a szobád, stb.? A parketta legalább is szép.
Sok puszi
KATI
March 18, 2009 at 5:28 AM
MartaJudit said…
Katam edes, de jo, hogy ilyen szep videken laksz - bar nem tudom, össze tudod-e hangolni az outfit-edet a sziveszteri sarga körömlakkal?!
Vegre megint MUCban vagyok, lattam Istit, aranyosan kipucolta az autonkat - most mire megjössz, mar Andrisnak is lesz jogsija! (remelem...)
Isti koran kel, munkat keres, de amit ajanlok, az nem jo neki, s igy szerintem ellesz meg eg darabig... hivtam edzesre, hatha megmozdul. Itt a Domagk-ban mar elkezdtek kivagni a fakat... olyan szomoru latni, hat majd mikor a hazat is lebulldozerezik majd... most apr 15 a költzözesi hatariö, de minden keplekeny...meg azt sem tudom, lesz-e munkat Mo-on, vagy itt kell valamit keressek...
Cicam, bocs, hogy ilyen hosszu lett, ha felkössz a skype-ra, tudunk beszelni (most fejeztem be Zsofiva epp)
Ezer puszi M
March 18, 2009 at 12:41 PM
Anonymous said…
Wipeout
A csuda vigye, epp most neztem utana a prosieben.de-n, es tegnap volt az az epizod, amiben Te szerepelsz. Nezd meg, van fönn egy csomo kep Rolad is... Edes Bogaram, utolag is megegyszer gratulalok! M
March 18, 2009 at 2:12 PM
Anonymous said…
Hey you little pottymouth!
just watched your wipeout, dad Tivoed it, so we have it on HDD. Anyway, I'm proud of you.
Nagyon Fett volt a lud! :D
Csak kicsit sokat káromkodsz...
Na millio Puszi, Isti
March 18, 2009 at 6:28 PM
Anonymous said…
Katam, az UCA-rol kellene egy stemplis papir arrol, hogy oda jarsz most. Küldd el kerem a köv cimre: Postbank, München Kontoführung Team KFE 80318 München - ird ra mindenkepp a kontoszamodat! Sok puszi M
March 20, 2009 at 2:48 PM
Anonymous said…
szia katikam, koszonom a poncsot, mar nagyon hianyzol, a nyuszidat a maminak odaadtam. a honap vegen megyek a Zsofihoz. Jo lenne mar talalkozni.Millio puszi:Keresztmami
April 9, 2009 at 9:24 AM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind...
Read more

Killing Fields Cambodia

By -
Image
No one said anything for a long time. We sat in the tuk-tuk rumbling over the dirt-roads of Cambodia, losing our gaze in the rice-fields or staring straight ahead. Then slowly a discussion unraveled, we could not keep our questions to ourselves: Has humanity improved since? Has there been any positive change in the world? To use stereotypes: Did we learn from our mistakes? These were the questions sparking the debate between backpackers of different nationalities and age-groups driving back to Phnom Penh City. We had just visited the genocide memorial center Choeung Ek, also known as the Killing Fields. It is simply unbelievable what happened in this country between 1975 and 1979. Two to three million people died or were killed out of a population of then eight million Cambodians. Why? A radical communist, Pol Pot and his improvised army of young Cambodian countrymen, the Khmer Rouge, decided to transform Cambodia into a Marxist society: purely agrarian and self-sufficient. This...
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u...
Read more