Porvenir

By -
Egy állmos kis városka. Kompal jöttem át Punta Arenasbol, két és fél óra, egy termosz mate...
Valamikor Horvát és Északchile-i aranykeresök alapitották. A házak vékony fadeszkák és fölleg Wellblechböl vannak. Minden kicsit széltöltépet benyomást kelt, és az utcákon itt is több a kutya mint az ember a nap nagyrészén. A buszsoför mindjárt letett egy "muy familiar y muy barato" (nagyon családias és nagyon olcsó) hostelben, egy asszony aki a saját házában szobát ad ki, telyes fulboard inclusive. Aminek köszönhetöen elöször kostoltam a Cuchuyuyu-t, ami valami itteni alga, és biztos nagyon egéséges... ;)
Kiderült, hogy - annak ellenére mi van a 2002-es Lonely Planetben írva - nincs busz innen az Argentin tüzföld fele, de egy egész jó földút amin ha szerencsém van holnap elvisz valaki a határig és onnan Rio Grande-be, ami csak szük 200 km. Ha nem, maradok még egy éjt, és holnap vissza kompozok Punta Arenas-ba, ami nem tetszene, mert csúnya, és nagy. De onnan megy busz akár le Ushuaia-ig is. De hát az meg milyen uncsi lenne.
Szóval ezek a tervek, még mindig azon filózom a nap nagyrészében sétálgatás közben, hogy mi is annak a mélyebb értelme, hogy bazi hidegben, óriási szélben, egyedül sétálgatok egy elhagyott kisvárosban a villág egyik legdélebb részén. Majd ha rájövök, megírom. De már maga a tény valahogy tetszik.
Sok Puszi mindenkinek! Írjatok, hogy mi a helyzet Europában és BsAs-ban!

Comments

Anonymous said…
Katam, valahogy epp jokor omlottel ez a gep...sokkal edekesebben irsz azota, hogy nem tudsz a kepekre tamaszkodni, s föleg Magadrol is irsz, amire mar regen varok... Remelem, sikerül az A-terv, es valami rendes ember visz magaval. Sok sok puszi a hoesesbol - Munchen gyonyoru, foleg a Domagk, igy behavazva - bar az elsö csarnokokat a Franfurter Ring felöl mar lebulldozereztek...
Szomoruan gondolok arra a napra, mikor majd ez a haz kerül sorra...
Ezer puszi
M
February 12, 2009 at 6:10 AM
Anonymous said…
J, gondolom, Isti mar irta, hogy megy Papaekhoz... nagy remenyeket füzök hozza, Andris is ott kezdett el spotrolni...persze a ket fiu nem sokban hasonlit egymasra...hat majd meglatjuk.
Puszik M
February 12, 2009 at 6:12 AM
Kati, az egyik said…
Kati!
Csak filózzál szépen, az sosem árt. Én arra a létfontosságu tényre jöttem rá éppen hosszó filózás után, hogy a szombati cserkészfarsangra mint Maja méhecske fogok elmenni, akit otthagyott Willi (mivel ugye híres párok a téma és Thomasnak baromira nincs kedve eljönni...). Mit szólsz hozzá? A te farsangod hol lesz? Addigra felérsz Rio-ba? ;-)
Csóközön
KATI
February 12, 2009 at 6:37 AM
Anonymous said…
Katiiiiiiiiii!!!!
Haha! mi van?Te sentís en el culo del mundo?jiji Az bistos furcsa erzes...
Holnap este lesz itt nalam egy asado bucsu bulikent.. =) Finom despedida lesz! jeje
No es milyen az ottani taj?Inkabb csupa szikla, ugye? Bueno, en realidad, foggalmam sincs, azert kerdezem obviamente..
Basszus!Nagyon allmos vagyok, mar nem is tudom, hogy miket mondom, biztos hulyesegeket.. INkabb abba hagyom!
Sok sok puszi neked!Vigyazz rad nagyon!Es gondolj tovabb abban, hogy mit csinalsz ott a vilag feneken... =)
Nati.
February 12, 2009 at 11:35 PM
Anonymous said…
Ah!Nincsenek képek a kis varosbol?

Nati.
February 12, 2009 at 11:36 PM
Anonymous said…
No, lett ember, aki elvitt a földúton? ès milyen a világ végén? Sok-sok szeretö öleles M+M
February 13, 2009 at 9:22 AM
Anonymous said…
hey, hol maradtál? Azert mert nincs fenkep, még jó lenne tudni, milyen ott a világ végén! Lelógattad a lábad?
February 15, 2009 at 5:27 AM
Anonymous said…
mar tök rosszul vagyok...mi van Veled?!kerlek, irj egy sort! M
February 15, 2009 at 7:03 PM
KATI said…
Hali!
Nyugi....
Nincs minden estanciaban Internet...
És egy pár nagyon szép napot töltöttem a civilizáció szélén.
Épp most érkeztem Ushuaiaba, esik az esö, de már most úgy tünik hogy nagyon szép a város!
Sok Puszi
KATI
February 15, 2009 at 11:04 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Berlin ... Elsö fejezet: "Hogy kerültem ide?"

By -
Image
„Das verflixte siebte Jahr“, mondják a németek. Meg azt is mondják, hogy hét évente testünk minden sejtje kicserélődik. Nem tudom, min múlhat ez, de hét év után tényleg sok kapcsolat kerül válsághelyzetbe. Hét évig voltam veled, laktam nálad. Jó lesz most nekünk ez a válás, ez a szünet, ez a távolság. A történet a szokásos: eleinte nagy a lelkesedés, fiatalok vagyunk, diákélet, a jó kocsmák, az új haverok, a hosszú éjszakák. Mindig volt benned élet, lehetőség, spontaneitás. Már csak azért is, mert ilyen megbízhatatlan vagy. Ez eleinte még vonzó. Fittyet hánytál, vállat vontál a megengedettre, a szabályszerűre, a tekintélyre, a szükségletekre. Lenézted azt, ki eszerint éli kis vidéki hétköznapjait. Én meg beleszerettem nagyvilágias viselkedésedbe. Olykor ápolatlan, kopott külsődben nem a szegénységedet láttam, hanem a történelmedet, a megélt élet jeleit. Meg aztán egyszerűen pofátlanul jóképű vagy. Szép vagy. Gyönyörű tudsz lenni, bizonyos megvilágításban, helyen, öltözetben… Mind...
Read more

Killing Fields Cambodia

By -
Image
No one said anything for a long time. We sat in the tuk-tuk rumbling over the dirt-roads of Cambodia, losing our gaze in the rice-fields or staring straight ahead. Then slowly a discussion unraveled, we could not keep our questions to ourselves: Has humanity improved since? Has there been any positive change in the world? To use stereotypes: Did we learn from our mistakes? These were the questions sparking the debate between backpackers of different nationalities and age-groups driving back to Phnom Penh City. We had just visited the genocide memorial center Choeung Ek, also known as the Killing Fields. It is simply unbelievable what happened in this country between 1975 and 1979. Two to three million people died or were killed out of a population of then eight million Cambodians. Why? A radical communist, Pol Pot and his improvised army of young Cambodian countrymen, the Khmer Rouge, decided to transform Cambodia into a Marxist society: purely agrarian and self-sufficient. This...
Read more

A nagy kérdés - die grosse Frage

By -
Image
Jetzt ist die Zeit da die frage zu stellen: warum reise ich? Ich sitze in einem Kaffee (ungewöhnlich für Bangkok und mich) unweit des Königspalstes, welches ich aus touristenschwarm- und finanzgründen nicht besucht habe, des Wat Poh, welches ich besucht habe, Fotos hier , und des Siam museum, welches ich heute morgen besuchen wollte, es aber montags zu hat. daher die Zeit, die obige frage zu stellen. Ich reise zum ersten mal nicht, um dem Land indem ich wohne zu entfliehen. Ich verstehe plötzlich die Menschen die im Urlaub am anderen Ende der Welt auf dem Handy Fotos von ihrem schönen zuhause zeigen. Ich fühle mich grundsätzlich  wohl in Budapest, in meiner Wohnung, im Freundeskreis, in meiner Haut. Doch fehlt was. Im Moment neige ich dazu, es einfach "Trägheit" zu nennen. Komisch? Vielleicht würden mich die wenigsten, die mich kennen faul nennen. und doch ist es so. Meine beste Freundin meint, es ist nicht Faulheit, wenn man sich Sachen gönnt, oder weniger unternimmt, in u...
Read more